Mikor a srác
Nem találja az élet értelmét és a helyét a világban. Pedig a boldogságot keresi, csak nem épp a legjobb úton halad. Magányos, pedig lehet, hogy nincs teljesen egyedül, mégis boldogtalan. Nem is biztos, hogy meg akar felelni az elvárásoknak, csak bolyong céltalanul és a károsabbnál károsabb szenvedélyekbe menekül.

Tudja jól, hogy erőt kéne vennie magán és szép lassan megtisztulni, de az nem könnyű, mivel akkor hirtelen még annyi értelmét sem látná az életnek, mint így. Igazából attól fél, ha egyszer felébred, akkor nem tudná elviselni nyomorult életét és véget vetne neki. Sajnos így is azt teszi, csak lassabban. Olyan, mint egy élő halott, elege van a monoton hétköznapokból.

Szüksége lenne egy olyan valakire, aki meggyógyítja lelkét, még ha nem a legfinomabb módon is, akiért érdemes lenne elővennie jobbik énjét. Nem igazán tudja, hogy melyik a jobbik énje, aki "menekül", vagy aki "belenéz a tükörbe", de akár még a "világ végére" is elmenne, csakhogy megtudja, de azt önmagában kéne keresnie. Tudja, hogy döntenie kéne, mert ennek nem lesz jó vége.

Szerencsére saját magával még nem veszítette el a kapcsolatot, így még van némi esélye, hogy helyrehozza életét. Egyelőre aki szereti, annak így kell elfogadnia, ahogy van, legalábbis így gondolja. A külvilágtól várná a segítséget, pedig a külvilág, ami igazán segíteni tudna, az saját maga. Csak kívülről kéne szemlélnie saját magát, nem a csodára várni.

Magában kellene keresnie a választ, határt szabni annak aminek kell és utat nyitni új dolgoknak, amik megerősítik jellemét és elősegítik fejlődését, hogy szembe tudjon nézni a valósággal. "Számban a nyál az ütőeremben a vér", ennyi a része és ez maga az élet. Ha nem sikerül, még nincs vége, akkor van vége, ha feladja.

Múlik

A leggyönyörűbb magyar rock dal, amit valaha hallottam, csak egy "picit" szomorkás, /Én meg nem akarok szomorú lenni/ ezért van nálam csak a 2. helyen. Tudom, ez nagyon igazságtalan, de sebaj, mert két nagyon izgi dal fogja közre.

A szerelem nem válogat, bárkit lelök a magasból a mélybe, de leginkább azt, akinek az érzései igazán mélyek és valódiak. Kétségbeesett szerelemféltésről szól a dal, átvitt értelemben pedig egy "félholtra vert" szívről, mely már csak önmaga árnyéka. A szerelemtől lehetne várni, hogy gyógyírt adjon a fájdalomra. Úgy, ahogy az elején olyan édesen "megbetegítette" a szívet, most ugyanolyan intenzitással gyógyítsa meg. De csak még jobban kapaszkodik a szív a szerelembe, de minél tovább és erősebben, annál nagyobb lesz a fájdalom és persze tovább tart.

Már nem érdekli a méltósága, szerelmétől várja a megváltást. Nagyon erős fájdalmat és emlékeket őriz a szív, még nem nyitott egy újabb érzésre, ezért nem talál magának társat. Úgy érzi becsapták, kihasználták, elárulták. Tudja jól, hogy nincs egyedül ezzel, de fájdalma ettől még nem kisebb és folyton visszatér.

Lehet, hogy ő is meggyötört másokat, ezért most kétszeresen is szenved, mert most már átérzi az ő fájdalmukat is. Efféle áldozatokról lehet szó, nem pedig az ő áldozatáról a szerelemért, mivel a szerelemben semmi semm áldozat. Csak addig tűnik áldozatnak bármi is, amíg nincs szerelem, vagy ha már elmúlt. Szinte már az őrületbe kergeti ez a szerelem, de nem adja fel a gyógyulás reményét, hiszen valaminek a vége valaminek a kezdetét is jelenti, mivel ez a dal is elkezdődött "idővel".

 

Oldal: Tankcsapda
Gondolataim útvesztője - © 2008 - 2024 - klaudria-irasai.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat